Gyógyszeres kezelés a refluxos panaszok enyhítésére

Az úgynevezett savcsökkentők vagy savlekötők – mint arra a nevük is utal – lekötik, semlegesítik a gyomorsavat, ezáltal enyhítik a reflux betegség tüneteit. Ezek a többnyire vény nélkül kapható gyógyszerek önmagukban nem gyógyítják meg a gyomorsav által már károsított, gyulladt nyelőcsövet, ezért elsősorban az alkalmanként előforduló gyomorégés esetén használatosak. Általában jól tolerálható és rendszeresen fogyasztható gyógyszerek, ám egyes savlekötők túlzott használata mellékhatásokkal is járhat – általában hasmenést vagy székrekedést okoznak.

Az úgynevezett H2 receptor blokkolók csökkentik a gyomorsav termelődését és/vagy közömbösítik a savhatást. Nem hatnak olyan gyorsan, mint a savlekötők, de tartósabb megkönnyebbülést okoznak. Ezek a – többnyire orvosi rendelvényre kapható – gyógyszerek elsősorban az enyhe és közepesen súlyos betegeknél alkalmazhatók sikeresen.

A sav képződését leghatásosabban megakadályozó gyógyszerek az úgynevezett protonpumpa gátlók (PPI). Ezek a gyógyszerek a reflux bármely fázisában alkalmazhatók, a betegek döntő többségénél lényegesen gyorsabb és eredményesebb gyógyulás érhető el velük. Ezen gyógyszerek nem csupán a tüneteket szüntetik meg, hanem a kiváltó okokat is, azaz a nyelőcső és a záróizom károsodását.

prokinetikus gyógyszerek nem a savtermelést csökkentik, hanem azáltal fejtik ki hatásukat, hogy felgyorsítják a gyomor kiürülését, és megerősítik a gyomrot a nyelőcsőtől elválasztó záróizom működését. Rendszerint savcsökkentők mellett, kiegészítő kezelésként alkalmazzák őket.

Az, hogy a fentiek közül melyik gyógyszercsoport alkalmazása a legmegfelelőbb, függ a tünetek súlyosságától és előfordulásának gyakoriságától. A jelenlegi szemlélet szerint a leghatékonyabb gyógyszercsoport egyik gyógyszerével kell kezdeni a terápiát, szükség esetén emelt adaggal. Ezt követően az ellenőrző vizsgálat alkalmával a kezelőorvos javasolhatja a gyógyszer adagjának csökkentését. Az egyre kisebb dózisú illetve egyre gyengébb hatású készítmények alkalmazását nevezik “step down” terápiának.

Ez a gyakrabban alkalmazott kezelési mód, de egyes orvosok egy ettől eltérő terápiás elvet követnek. Ők az enyhébb készítményekkel kezdik a kezelést, és amennyiben annak hatása nem elégséges, akkor nyúlnak az erélyesebb gyógyszerekhez (“step up” stratégia).